Nyolcvan százalék máshonnan jön – és senki sem számolja meg őket: Migráció és rotáció a svájci erotikai szférában 2026
Ha azt kérdezik meg Svájcban, hányan dolgoznak az erotikai iparban, nem kapnak számot. Helyette egy tartományt kapnak. A forrástól függően 4000 és 8000 állandó aktív személy, vagy 12 hónap alatt számítva 13 000 és 20 000, vagy – egy a Nemzeti Múzeum kiállítása körüli becslés – körülbelül 20 000. A szövetségi tanács egy 2020-as álláspontjában egy 2015-ös felmérésre támaszkodott, amely körülbelül 6000 munkahelyet számlált a szexiparban. Négy szám, egy ország, nincs ellentmondás: egyszerűen csak különböző dolgokat mérnek.
Ez nem statisztikai részlet. Ez a téma lényege. Az, aki 2026-ban a svájci szférában dolgozik, éppen ezért olyan nehéz számszerűsíteni, mert az iparág nem őrzi meg a népességét, hanem átfolyat rajta. A svájci erotikai sfera nem olyan munkaerőpiac, ahol munkaerő van, hanem egy áramlási piac – és ez az áramlás migrációs, rövid idejű és jogilag pontosan időzített.
Mit tudunk – és honnan tudjuk
Az iparág összetételéről szóló legstabilabb kijelentés ugyanakkor a legdurvább: A svájci szexmunkások körülbelül 75-80 százaléka migrációs hátterű, vagy közvetlenül külföldről származik, többségében az EU és az EFTA államokból. Ez a szám nem egy nyilvántartásból származik, hanem tanácsadó szervezetek tapasztalatából, térépítési tanulmányokból és kantonális becslésekből. Évek óta idézik, mert nincs jobb.
Az, hogy nincs jobb, meglepően banális oka van. A rövid idejű foglalkoztatás bejelentési eljárásában – a központi csatornában, amelyen keresztül az EU-polgárok jogilag dolgozhatnak Svájcban – a szexmunka nem önálló kategóriaként szerepel. Zurich kantonban az „személyes szolgáltatások“ közé tartozik, együtt a fodrász szalonokkal, szépségápolással, vegytisztítással és fitneszközpontokkal. A Gazdasági Hivatal ezért megkérdezésre nem tudja megállapítani, hogy a bejelentett személyek közül hányan dolgoznak az erotikai iparban. A parlamentári kezdeményezésekre válaszul a zurichiai kormány többszörösen kijelentette, hogy nem tudja megadni a kanton teljes számát.
Máshol nem jobb, csak más. Genfben az illetékes rendőrségi egység ugyan nyilvántartást vezet, de maga is elismeri, hogy ebből nem vonható le megbízható szám az aktív személyek számáról: aki egyszer regisztrálva lett, a rendszerben marad, még akkor is, ha csak néhány hétig dolgozik valójában évente. A nyilvántartás tehát túlbecsüli a jelent, míg a bejelentési eljárás egyáltalán nem rögzíti. Azokban a kantonokban, ahol nincs saját szexmunka-törvényzet, a kérdés közigazgatásilag egyáltalán nem létezik – Graubündenben például egy 2025-ös parlamentári kérdés nagyrészt megválaszolatlan maradt, mert a kanton egyszerűen nem gyűjt adatokat. Hasonló a helyzet Appenzell Innerrhodenban, ahol sem nyilvántartás, sem engedélyezési kötelezettség nincs.
Az adathiány tehát nem hanyagság. Ez annak az allogikus következménye, amelyet a szexmunka rendes önálló foglalkoztatásként kezel – és a rendes önálló foglalkoztatottakat Svájcban egyszerűen nem számolják számbavétel szerint, ha csak kilencven napig maradnak.
A származási eltolódás: Magyarországtól Romániáig
Ahol számok hiányoznak, ott mutatók segítik ki. Az egyik legjelentősebb az FIZ-től, az Emberi Kereskedelem és Női Migráció Szakosított Intézetétől, származik. 2025-ben összesen 228 emberkereskedelemmel sújtott embert támogatott, közülük 65-en védelmet nyújtó szálláshelyen; ezenkívül a szakosított intézmények 444 további migráns nőt tanácsadtak, köztük 140 háztartási erőszak áldozatot. Figyelemre méltó a származási eltolódás: Románia 2025-ben először lett az új esetek leggyakoribb származási országa, 33 érintett személlyel – és ezzel felváltotta Magyarországot, amely ezt a pozíciót évekig foglalta el.
Ez egy kizsákmányolás mutatója, nem a szexmunka egészének mutatója, és a kettőt nem szabad összetéveszteni. De összhangban van azzal, amit a tanácsadó szervezetek évek óta megfigyelnek. A 2010-es évek közepén Baselban körülbelül minden harmadik szexmunkás Magyarországról származott; ma Románia és Bulgária dominál sok régióban. Ezen kívül egy latin-amerikai közösség van jelen – Nyugat-Svájcban és a nagyobb városokban sokkal láthatóbb, mint a Közép-Svájcban –, és egy kisebb része svájci útlevéllel vagy letelepedett tartózkodási engedéllyel dolgozik.
Equellyy felvilágosító az, amit az FIZ továbbá jelent: Az emberkereskedelem egyre inkább a szexiparón kívül történik, háztartásokban, az építőiparban és a vendéglátásban. Az a megállapítás, amely sok vitát jellemezte – hogy a szexmunkába való migráció kénnyel jár –, a szakosított intézmények saját számai által folyamatosan relativizálódik. A Svájcban dolgozó migráns szexmunkások többsége nem volt elrablva. Úgy érkeztek meg, ahogy mások a spárga szedésére, gondozásra vagy építésre érkeznek – csak olyan iparágba, amelyhez nincs iparág-statisztika.
Miért a rotáció nem életstílus, hanem jogi következmény
Ennek a szférának az üteme nem preferenciák, hanem a szabad mozgási egyezmény által van meghatározva. Az EU és az EFTA tagok a bejelentési eljárásban évente legfeljebb 90 napig lehetnek önfoglalkoztatottak Svájcban. Aki ennél tovább szeretne dolgozni, engedélyre van szüksége – bizonyos feltételek mellett évente legfeljebb 120 nap lehetséges, mindennél többnél L vagy B tartózkodási engedélyre van szükség, amely a működőképes önfoglalkoztatottság igazolásához van kötve. A harmadik államok polgárai számára, akiknek nincs már meglévő státusza, a hozzáférés gyakorlatilag zárt; a cabaret-táncosnők korábbi rövidtartózkodási engedélye 2016 elején abrogálódott, anélkül, hogy helyettesítő csatorna jött volna létre.
Ebből az időkeretből szinte minden következik, amit kívülről a közösség saját jellegzetességeként olvasnak. A rövid tartózkodások. A gyakori helyek közötti mozgás. Az a tény, hogy egy szexmunkás tavasszal Luganoban és ősszel Baselban dolgozik. Hogy sok profil csak hetente aktív a portálokon. Kilencven nap nem egy élet, hanem egy munkaablak – és aki ebből kell, hogy éljen, azt sűrűn kitöltse. Hogyan nyílik meg ez az ablak, mely bejelentés mikor esedékes, és mi történik, ha a határidő kimerül, egy külön áttekintésben a tartózkodási státusz, 90 napos határ és bejelentési kötelezettség részletesen szerepel.
A sorrend döntő: Először a szövetség, majd a kanton. Az, hogy valaki egy kantonban egyáltalán dolgozhat-e, egy külföldi jogi kérdés, amely bármilyen kantonális engedélyzés és bármilyen zónakérdés előtt áll. Nidwaldenben ez különösen jól látható – ott az útlevél az előbb dönt, mint a zónaplan, mert a kantonnak nincs saját szexmunka-törvényzete, de a bejelentési eljárás mégis kötelező.
Mit változtatott meg valóban 2025-ben és 2026-ban
Három fejlődés lényegesen megváltozott a szféra összetételét az utolsó két évben.
Először a Schengen-teljes csatlakozás. 2025. január 1. óta Románia és Bulgária szárazföldi határai is ellenőrzésmentesek. A személyforgalom tekintetében ez rövidebb, olcsóbb és tervezhető utazásokat jelent Délkelet-Európából – azok az autó- és buszvisszájáratok, amelyek korábban a határkonfliktusok miatt bukdácsoltak, mostanra kalkulálhatóvá váltak. Aki rotál, mostanra könnyebben rotál. Jogilag ez a 90 napot nem változtatja meg, gyakorlatilag azonban jelentősen csökkenti a rövid bevetések küszöbét.
Másodszor az utcai szexmunka eltűnése. A szexmunka legkönnyebben látható formája az egész Svájcban csökken. Zürich városában az utcai munka zónáira vonatkozó engedélyek száma öt év alatt 85-ből körülbelül 60-ra esett; az Altstettenben lévő hivatalos utcai munkavégzési helyen jelenleg körülbelül 13 személy aktív, tíz évvel ezelőtthez képest fele. Okok a járvány és a digitalizáció: a kereslet és a kínálat egyaránt az internetre és beltéri helyekre költözött. Ez demografiai következményt is hordoz. Az utca évtizedek óta a legalacsonyabb bejutási küszöbbel rendelkező hozzáférés volt – hirdetés nélkül, fénykép nélkül, számla nélkül, nyelvtudás nélkül. Ha ez eltűnik, a munka oda tolódik, ahol online jelenlét, időpontszervezés és a digitális kompetencia minimális szintje szükséges.
Harmadszor a politikai keretrendszer. Egy Közép-EVP csatornából származó indítvány arra irányul, hogy megnehezítse a prostitúcióba való belépést; a szexvásárlás tilalmáról szóló vita az északi modell szerint évek óta zajlik. A Nemzetgyűlés eddig elutasított egy tilalmat, valamint olyan kantonális kormányok, mint Sanktgallen kormánya beszéltek ellene. ProCoRe, az Aids-Help és Sexual Health Switzerland érvelnek, hogy egy tilalom mérhető módon rontaná az életkörülményeket és munkakörülményeket. Párhuzamosan a Svájc az EU-val tárgyal egy személyesszékség-mentesítési záradékról – egy ügyről, amely nincs köze a szexmunkához, és mégis közvetlenül közvetlen módon dönt arról, hogy a rotáció milyen könnyen maradhat a jövőben.
A két népesség
Aki a szférát egy csoportnak gondolja, félreérti. Legalább kettő van, alig összehasonlítható valóságokkal.
Az egyik a forgó réteg: EU-polgárok a bejelentési vagy 120 napos eljárásban, gyakran család a származási országban, egyértelmű megtakarítási cél és korlátozott időhorizont. Számukra Svájc egy jövedelem helye, nem egy élet helye. Az önkéntes tanácsadó szervezeteket ritkán ismerik, mivel úgyis hamarosan továbblépnek. A kantonális szabályokat csak olyan mértékben ismerik, amennyire az aktuális bevetés szükséges. És a mobilitás költségeit – utazás, szálláshely, hirdetés, leállásidők – teljesen maguk viselik.
Mellett a maradó réteg van: Svájci útlevélel rendelkező személyek, B vagy C engedéllyel, gyakran már évek óta az iparágban, gyakran a kísérő, online vagy előfizetési területen, nőtt meg egy meglévő ügyfélkörrel és működő könyveléssel. Pontosan ez a csoport felülreprezentált a megkérdezésekben. Az első mennyiségi svájci szexvásárlás-tilalom-kérdésre vonatkozó felmérés 229 személyből álló mintát végzett a közösségből: 71 százalék elutasított egy tilalmat, 16 százalék támogatta, 13 százalék bizonytalannak volt. Az elutasítás a fiatalabb válaszadók, a svájci női nők és az escortnők vagy hotelutazási munkavégzők között volt a leghatározottabb. A szerző azonban kifejezetten megjegyzi, hogy a prekarius helyzetben lévő szexmunkások a tanulmányban nagyrészt hiányoztak.
Ez az igazi módszertani pont: Az a csoport, amelyről a leghangosabban beszélnek, az a csoport, amely a legritkábban válaszol saját magára. Nem érik el őket online kérdőívek útján, mert három hét múlva egy másik országban vannak.
Mit tesz a rotáció a védelemmel
A mobilitás olyan következményekkel jár, amelyek az önkéntesség vagy kényszer függetlenül hatnak. Aki rövid marad, nem épít fel hálózatot. Nincs bizalmi viszony a tanácsadó szervezethez, nincs háziorvosa, nincs helyi kolléganő, aki az elfogadott címet ismeri, nincsen becslése, mely kezelkedő méltán számolja el az összegeket. Egy ProCoRe 2024-es tanulmánya feltárta, hogy a kérdezett szexmunkások 70,8 százaléka tapasztalta az egyet nem értő prezervativum eltávolítást – stealth-et. Az ilyen túlkapások jelzésében az kell, hogy előfeltételezze, hogy még az országban vagy, amikor az eljárás kezdődik. A rotáció és a jogilag érvényre juttatás rosszul keveredik.
Ehhez hozzáadódik a szövetségi szétfragmentálása a segítségnyújtási ajánlatoknak. Az tanácsadás gyakran nem ott van, ahol dolgoznak. Uri kantonban például nincs saját szexmunkások felé fordított konzultációs pont – aki ott dolgozik, tanácsadásban részesül Luzernban. Annak, akinek három hete a tartózkodása és tele van az időpontja, egy utazás a kanton határon túl nem egy apró akadály, hanem fél munkanap bevételek nélkül.## Mit következik ebből a gyakorlatra nézve
Szexmunkások számára ez mindenekelőtt azt jelenti: a határidők értékes vagyon. A 90 nap tiszta dokumentálása, a bejelentés a munka megkezdése előtt, valamint az AHV-regisztráció és az adófizetési kötelezettség nem halogatása eldönti, hogy egy következő év Svájcban lehetséges marad-e. Akik középtávon szeretnének maradni, a függetlenséget már kezdetben úgy építsék fel, hogy az L- vagy B-engedélyt támogassa – ez dokumentációs kérdés, nem szerencsekérdés.
Üzemeltetők és bérbeadók számára a rotáció azt jelenti, hogy a bevezetés, a felvilágosítás és a biztonsági megállapodások nem egyszeri feladat, hanem állandó. Aki három hetente új személyeket fogad a házban, az információt ismételhetően, többnyelvű, írott formában és előismeretek nélkül kell hogy szervezze.
Ügyfelek számára pedig a megállapítás sokkal megnyugtatóbb, mint ahogy a vita sugallja: Svájc erotikai szférájának túlnyomó többsége legálisan, függetlenül és önként dolgozik, olyan jogi kereteken belül, amely a szexmunkát foglalkoztatásként ismeri el. Aki tiszteletteljes, egyértelműen kommunikál és tiszteletben tartja a határokat, pontosan azokat a munkafeltételeket támogatja, amelyeket a szakterületek évek óta követelnek.
Konklúzió: A hiány az üzenet
2026-ban nem lehet megmondani, hányan dolgoznak a svájci erotikai szférában. Azt lehet mondani, hogy többségük külföldről érkezik, hogy Délkelet-Európa határozza meg a területet, és Románia letaszította Magyarországot a legfontosabb származási ország helyéről, hogy az aufenthalte rövid, és a munkavégzés látható formái zsugorodnának, míg a láthatatlanok növekednek.
A hiányzó szám nem mellékhelyzetkérdés. Ez az oka annak, hogy az erre az iparágra vonatkozó politikai viták olyan rendszeres módon mennek el mellette: aki 20 000 emberről beszél, miközben azokra a 229-re gondol, akik kitöltöttek egy kérdőívet, rossz csoport felett beszél. Mielőtt Svájc döntene arról, hogyan akarja szabályozni a szexmunkát, tudnia kéne, kit akar valójában szabályozni. Mindkettőt egyidejűleg eddig nem sikerült megtenni.